Bár így sem mutattak meg mindent, pedig akkor még nagyobbat is üthetett volna. Ez az egész "agymosás" meg "k*rvanevelde" elképesztő volt. Ugyanakkor jobban belegondolva rendkívül hasznos. (Szerintem. ) A pszichológiai részét imádtam, és bár így sem aprózták el, én nem bántam volna, ha még ennél is jobban belemélyednek a részletekbe. Jennifer Lawrence-t – shame, – de én ebben a szerepben láttam először. Viszont határozottan tetszett. Végig benne volt a kraft, ha szabad így fogalmazni… vagyis hogy értem, mit láttak meg benne. Az egyik kedvenc jelenetem meg az volt, amikor Usztinovval beszélt a bárban. Akármennyire is öntelten hangzik, nagyon tudtam azonosulni a gondolatmenettel, mert én is hasonlóképp vagyok a dologgal. Aki már látta, valószínűleg érti, mire célzok. :) Joel Edgertonnal szemben hatalmas fenttartásaim voltak, amiket a történet előrehaladtával folyamatosan leépített, és sikerült megszeretnem őt, illetve a karakterét. Azon meg eléggé meglepődtem, amikor később rájöttem, mennyi mindenben láttam én már őt korábban, és mennyire nem emlékeztem rá.
McMafia) már oroszok is kaphatnak többmondatos orosz szerepeket. Itt azonban még műoroszok műkeménykednek a műspájzban, idézzük is gyorsan Woody Allent: "Részt vettem egy gyorsolvasó-tanfolyamon. A Háború és béké t nem egészen 20 perc alatt olvastam el. Az oroszokról szól. " Sajnos, a madaras ügynökthrillerek mezőnyében is hátul végez a film, itt még mindig A keselyű három napja az első. Forgalmazza a Fórum Hungary
-BadSector- Rendezés - 5. 2 Színészek - 7. 4 Történet - 7. 2 Látvány/audio - 6. 4 Hangulat - 6. 6 6. 6 KORREKT Sokkal több akció, pörgősebb, jobban vágott jelenetek, redukált filmidő jót tettek volna ennek a filmnek, amely azért viszonylagos realizmusa ellenére sem mérhető egy Suszter, szabó, baka, kém kaliberű alkotás komplexitásához. User Rating: Be the first one!
díszbemutató az Agorában 2018. 03. 05. 07:00 Az Agora - Savaria Filmszínházban díszbemutatón vetítették a Vörös veréb című filmet. A közönségtalálkozón részt vett Pethő Kincső, a film egyik kihallgatótisztjét játszó, szombathelyi születésű színésznő is. Budapest magát alakítja Kasszasikerhez szolgált háttérként Budapest, ezúttal tényleg saját magát játszva. Francis Lawrence – többek között a Legenda vagyok rendezője – több magyar színész közreműködésével a magyar fővárosban forgatta Vörös veréb című filmjét. Lassan kezdünk hozzászokni, hogy a díszbemutatós filmek előtt felkészítenek minket: megrázó képsorok következnek. Mi szeretjük ennyire nézni a szenvedést és a bántalmazást, vagy a film-ipar alakítja így? Bár talán az ember ilyenkor túlságosan is rákészül a döbbenetre, így ezáltal kissé elsikkad a lényeg. A történet szerint Dominika Egorova (Jennifer Lawrence) prímabalerina a Bolsojban. Egy hangos reccsenéssel bekövetkező lábtörés azonban véget vet táncos karrierjének. Szabadidejében beteg édesanyját ápolja, valamint kapcsolatba kerül rég nem látott nagybácsijával, aki persze azonnal mocskos munkát ajánl neki: így érkezünk el az első, erőszaktól borzolt jelenethez.
A Vörös veréb a nyugalmazott CIA tiszt Jason Matthews első regénye; letehetetlen stílusával és emlékezetes szereplőivel nem csupán irodalmi bravúr, hanem szakmai szempontból is jelentős teljesítmény. Nagy részletességgel, valós módszerek bemutatásával - kémkedés, kémelhárítás, beszervezés, kiberháború - nyerhetünk bepillantást a nemzetközi hírszerzés működésébe. A kötet 2013-ban elnyerte a rangos Edgar-díjat, és Jennifer Lawrence főszereplésével Francis Lawrence forgat belőle filmet Budapesten. Termékadatok Cím: Vörös veréb Fordító: Fazekas László Oldalak száma: 448 Megjelenés: 2018. február 13. ISBN: 9789634194644
Feliratkozom a hírlevélre
A vágóolló valahol elveszhetett, mert a film tobzódik a dramaturgiai szempontból is teljesen felesleges jelenetektől. Dominika például talán kétszer is nekiveselkedik, hogy a mélyen dekoltált fürdőruhájában illegetve magát elcsábítsa egy pesti uszodában Nate Nash ügynököt, egy azt megelőző jelenetben pedig az uszoda ablakában nézi, ahogy a férfi kimászik a medencéből, plusz, még látunk egy jelenetet, amikor beiratkozik, meg egy olyat, ahol feleslegesen vár a férfira az uszoda előtt. Ezt az uszodás jelenetsort bőven lehetett volna redukálni egyre, vagy kettőre. A másik probléma, hogy a film közepére alaposan "leülő" cselekménysorból sokszor hiányzik a feszültség is és ez szinten a rendező hiányos tehetségének, illetve a rossz vágásnak róható fel. Ezeket azért ellensúlyozzák például a keményebb, durvább akciójelenetek, de azért Atomszőkére ne tessék számítani, ez messze nem az a műfaj. Sokkal több akció, pörgősebb, jobban vágott jelenetek, redukált filmidő jót tettek volna ennek a filmnek, amely azért viszonylagos realizmusa ellenére sem mérhető egy Suszter, szabó, baka, kém kaliberű alkotás komplexitásához.
A néző közben nem pusztán szánalmat érez a megkínzott nő iránt, hanem szinte már a saját bőrén érzi az ütéseket – megremegtek a moziban a széksorok, ahogy összerándított minket néhány csapás. De nem szabad elmennünk a szöveg és a nyelvezet mellett, hiszen – bár a szinkron ebben nekünk nem sokat segített – orosz akcentust követelt a film. Jennifer – amellett hogy szőke hajjal már csak egy üveg vodka hiányzott a kezéből – a film egésze alatt orosz ízességgel bolondította meg angolját. Magyar színészeinknek könnyebb dolguk volt: alapból nem anyanyelvi angolt beszélnek, így szinte adott volt a tört oroszos hangzás, amelyet aztán mind tökéletesen hoztak. Nem igazán lehet időt adni sem a képi világnak, sem a benne használt eszközöknek. A lakásbelsők régimódiak, de érezzük benne a jelenkor modernségét is. A sötét sikátoros jelenetek mellett dróttal kikattintott zárakon át keveredünk a menő, modern kütyükön át az adatszolgáltatáshoz használt floppy lemezekig. Sok mindent felölel a több mint kétórás mozi, de ez teszi időtlenné: bármely korba belehelyezhetővé.
Ott is fordult egyet a gyomrom. De csak azért, mert én pontosan tudtam, milyen szagot kell ott érezni – és éreztem is. :S Csodálom, hogy Dominika ott nem hányta le a hullát. :( Hirtelen ennyi… szóval szerintem hatásos, érdekes film, SZERINTEM végig fent is tartja a figyelmet, mivel olyan emberi / pszichológiai játszmák folynak benne, hogy már az önmagában izgis. Utolsó gondolat: szegény Ciarán Hinds nálam már csak "kémszínész" marad. Még akkor is, ha nemrég (megint) meglestem vele a Hostagest. ANNYIRA nem hasonlít magára, hogy döbbenet. :D