A park középső részét angol stílusú "pleasure ground", zöld gyepszőnyeg uralta. A gyep szélei mentén szőnyegszerűen kialakított virágágyásokban tulipánok és különféle egynyári virágok pompáztak. Rododendronok, orgonák, zanótok és akácok csoportjairól tesz említést az író. A falak mellett út vezetett körbe, ligeteket hoztak létre padokkal, asztalokkal. Itt épült meg Pest harmadik teniszpályája is. 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején a palota akkori ura, Károlyi Mihály megnyitotta a kertet a fővárosiak előtt. Ez az időszak rövid életű volt, hamarosan újra bezárultak a kert kapui. 1928-ban a főváros megvásárolta a palotát és kertjét, képtárat és kiállításokat rendezett az épületben. 1929-ben Rade Károly kertészeti igazgató tervet készített a kert teljes átépítésére (7. Az átalakítás 1931-32-re készült el, amely során a kőfalakat lebontották, a kertet átadták a nagyközönségnek. Az épület 1930-50-ig a Belvárosi Képtár kiállítóhelye volt, azóta Petőfi Irodalmi Múzeum. A II. világháború során tönkrement kert egy részét - a volt udvart - szabadtéri hangversenyek számára alakították át.
1748-ban a telekről felmérés is készült, amelyen jól látható az U-alakú palota mögötti, tengelyes elrendezésű, négy részre osztott díszkert vázlatos alaprajza (1. kép). 1759-61 között Barkóczy - már mint Magyarország hercegprímása - a palotát Mayerhoffer Andrással alakíttatta át. Barkóczy halála után 1768-ban gróf Károlyi Antal ezredes, szatmári főispán vásárolta meg az ingatlant, amely aztán másfél évszázadon át a Károlyi család kezében maradt. Ekkoriban a kerthez majorság és két udvarmesteri ház is tartozott, területe közel 1, 5 ha volt (mai területe ennek kb. a fele, 7625 m2). 1778-tól az épületen és a kertben is nagyszabású átalakítások kezdődtek Jung József tervei alapján. Az 1779-ben készült tervrajzon jól látszik, hogy az építész átvette a Barkóczy-kert útrendszerét, a díszkertet kerítéssel választotta el az udvartól, a főtengely lezárására pedig egy kerti házat vagy pavilont javasolt (2. kép). A barokk korban divatos parterrek kialakításához a kert tervezéséhez jobban értő szakembert kértek fel (valószínűleg Nagykárolyból).
2007-ben újabb regényt publikált Üveghold címmel. 2008-ban Szélrosta című verseskötetét a Parnasszus Kiadó jelentette meg, gyermekversei pedig ugyanebben az évben Titkosírás címmel az Artemisz Kiadónál láttak napvilágot. 2011-ben Kosársuli címmel ifjúsági regénye jelent meg a Móra Kiadó Pöttyös Könyvek sorozatában. Folytatása 2014-ben jelent meg, Viszlát, kosársuli! címmel. 2013-ban Aranyvackor-díjat kapott Talált szív című mesekönyvére, amit a Manó Könyvek jelentetett meg, Horváth Ildi illusztrációival. A mesekönyvből színdarab is készült, amelyet 2014-ben mutatott be a Ciróka Bábszínház Kolozsi Angéla rendezésében. További mesekönyve: Locsolókannából elefánt (Manó Könyvek, 2015) Tagja a Szépírók Társaságának. Irodalmi és színikritikákat is ír, többek között a Criticai Lapok, Fidelio, Tánckritika, 7óra7, Prae, Színház és az Új Könyvpiac című lapoknak.