1210-ben ezért templomot építettek, mely egyfelől misék helyszíne, másfelől a körmenet kiindulópontjaként szolgált. 1258-tól búcsújáróhely lett, az 1400-as évektől az egyik leglátogatottabb Magyarországon. A törökök rombolása sajnos ide is elért, a 16. században lerombolták a települést. 1650-60 között építették azt újra a ferencesek. Mátraverebély-Szentkút azóta is sokak által látogatott búcsú- és zarándokhely, évi mintegy 200 ezer zarándok jön el ide. 2000 óta a mátraverebély-szentkúti Szűzanya-kegyszobrot öltöztetik. Erről szólt egy nemrégiben közölt írás oldalunkon. A ruhák készítője csodás alkotásokkal gazdagítja a Szűzanya ruhatárát. Ajánlóképek: ária képei.
A XIII. századtól éltek remeték a barlanglakásokban. Az utolsó szentkúti remete, Dobát Jozafát 1767-ben halt meg. A kegyhelyet hosszú időn át ciszterci szerzetesek látták el, a török idők óta azonban a ferencesek is részt vettek a búcsúscsoportok vezetésében, lelkipásztori szolgálatukban. 1772-től már ők a szentkúti kolostor lakói, végleges letelepedésükre azonban csak a 19. században került sor. 1950-ben államosították és szociális otthonná alakították át a kolostort. A ferencesek csak 1989-ben térhettek vissza a zarándokhelyre. Ekkor újult meg a templom külső, és sikerült visszavásárolni egykori földjeiket. A 90-es évek elejétől fogva fokozatosan megerősödött a gyalogos zarándoklatok hagyománya. Főbúcsúja a Nagyboldogasszony ünnepéhez legközelebb eső vasárnapon van. A templomot 1970-ben VI. Pál pápa basilica minor rangra emelte, és teljes búcsút engedélyezett az év minden napjára. A Szentkút 2006 óta Nemzeti Kegyhely. szerk. : Cseke Ibolya forrás: * *MKPK Sajtóiroda/Magyar Kurír